MENÜ

Prímamax Medicale   Szűrő és Kezelőközpont                                                                                                                                          

Magas vérnyomás (hipertónia)

 

Magas vérnyomás értelmezése:

 

Érrendszerünkben, a szív működése és az erek rugalmassága biztosítja a folyamatos véráramlást és a közel állandó nyomásviszonyokat. A változó külső és belső tényezők hatására (pl. a fizikai aktivitás, idegi terhelés, a szervezetben keletkező anyagok), ez az egyensúly felborulhat és az érrendszerben átmenetileg, vagy tartósan, magas vérnyomás alakulhat ki.

 

A vérnyomás értékét két, egymástól osztásjellel elválasztott számmal adják meg. (pl. 120/80 Hgmm (optimális)). Az első adat, a szisztolés érték, a szív összehúzódásakor mért nyomást jelzi. A második, a diasztolés, a szív elernyedésekor (két összehúzódás között) mért vérnyomásértéket mutatja. Egyszerűbben fogalmazva: a két jelzőszám nem más, mint az artériákban keringő vér nyomásának maximum- és minimumértéke.

 

Hipertóniáról általában akkor beszélünk, ha a vérnyomás nyugalmi helyzetben, három különböző alkalommal (legalább 1 hetes időközökkel) mért értékének átlaga 140/90 Hgmm, vagy bármelyik értéke ennél magasabb.

 

A rendelői körülmények azonban, az izgalom miatt sok páciensnél a „szokottnál” magasabb vérnyomást eredményezhet (ez az úgynevezett fehér köpenyhatás).

 

 

A magas vérnyomás formái:

 

♦  A hipertóniában szenvedők 95 %-ában, a vérnyomás emelkedésnek nincs kimutatható oka, nincs szervi eltérés. Ilyen esetekben, esszenciális (alapvető) hipertóniáról beszélünk.

 

♦  A hipertónia az esetek körülbelül 10 %-ában azonban, nem önálló betegség, hanem valamilyen szervi elváltozás (pl. pajzsmirigy-, vagy vesebetegség, a mellékvese működési zavara, veleszületett, vagy szerzett verőérbetegségek, billentyűhibák, stb.) következménye. Ezekben az esetekben, szekunder (másodlagos) hipertóniáról beszélünk.

 

♦ A hipertónia ma már külön formájának tartjuk, az idős betegek magas vérnyomását, az úgynevezett izolált systolés vérnyomást.

 

 

 

 

Magas vérnyomást előidéző tényezők:

 

♦  Genetikus faktorok: a velünk született, átöröklött hajlamosító tényezők, olyan génstruktúra-változást hordoznak, amelyek hatására megváltozik az erek felépítése, szerkezete, valamint a vese sóvisszatartó képessége. Egész családok, több generáción át örökölhetik a betegséget.

 

♦  Külső tényezők: stressz, túlsúly, mozgásszegény életmód, túlzott sóbevitel, kávé,-alkoholfogyasztás, dohányzás

 

♦  Érfalon belüli változás: az erek sima izomzatában csodálatos szabályozó mechanizmusok működnek. Ha, ebben a finoman szabályozott rendszerben, az összehúzódást elősegítő tényezők jutnak uralomra, akkor az érfal megvastagodik, nő benne a nyomás és máris itt a magas vérnyomás.

 

♦  Inzulinrezisztencia: az egyik legtetszetősebb és ma nagyon divatos magyarázat, mint a magasvérnyomás-betegség egyik oka. Az inzulinra, a cukor felhasználása során van a szervezetnek szüksége. Kulcsszerepet játszik az anyagcsere-folyamatokon kívül, a keringés szabályozásában is.

Sajátos jelenség, hogy a magas vérnyomással összefüggésben, a kövérségnek itt is milyen nagy szerepe van. Érdekes, hogy egészséges emberben, az inzulin két sajátos hatása egymást ellensúlyozza és a vérnyomás nem változik. Ha az egyén testsúlytöbblettel rendelkezik, vagy már kialakult a hipertónia, akkor az inzulin eltérő módon reagál. Ilyen esetekben, állandósult szimpatikus aktivitás van és elmarad az értágító hatás.

 

 

 

Szekunder (másodlagos) hipertóniából adódó szervi elváltozások:

 

A magas vérnyomás regisztrált eseteinek kb. 10 %-ában, valamely meghatározott betegségre lehet visszavezetni a magas vérnyomás kialakulását. Ennek ismerete azért fontos, mert ezen alapbetegségek felderítése és kezelése, oki terápiát jelent. Szerencsés esetben a beteg teljesen meggyógyul.

 

A legtöbb vese-megbetegedés, a belső elválasztású mirigyek betegségei – még olyan egyszerű is, mint a pajzsmirigytúltengés – okozhat systolés, vagy diastolés vérnyomás-emelkedést. A veseerek szűkülete, a renintermelés fokozódása révén, tartós vérnyomás-emelkedést tart fenn. Ismeretesek olyan szívbetegségek is, melyek egyik vezető tünete az emelkedett vérnyomás.

 

 

 

Asztali nézet